Jelenlegi problémámat egy kicsit nehéz megmagyarázni. Félek az élettől. Noha tudom, hogy ez természetesnek számíthat eg 18 éves iskoéát befejezett lány életében.
Minden ami talán “nem normális” általános iskolában kezdődött. (kamaszkor miatt?)
Előtte szerettem szerepelni, éltem-haltam azért, hogy válaszolhassak a tanár kérdésére, hogy szépen mondjak fel egy verset. Azonban ez elmúlt. Szóval a kezdete: A tanár megkért, hogy olvassak, ez nem is hangzott olyan rosszul , semmi bajom nem volt az olvasássaé addig…. Ahogy bekezdtem, remegni kezdett a hagom, a szívemet a torkomban éreztem. “cikinek éreztem” magam. Alig bírtam levegőt kapkodni. Azt hazudtam, hogy valami van a torkomon… persze a tanár inkább ellenem volt. Mondván: ” Ha nekem valami van a torkomon köhögök és folytatom az olvasást.” Mindenki kinevetett a barátaimon kívül. Életem egyik legszörnyűbb pillanata. Onnantól kezdve kerültem az olvasást kisebb nagyobb sikerrel. Barátnőm tanácsára tükör előtt olvastam fel hangosan stb. de nem sikerült. AEljött a középiskola, nos ott is voltak problémáim, de szerencsére olvasni ritkán kellett. (Azt nem értettem mondjuk, hogy az angol olvasás nem esett nehezemre, lehet mert kevesen voltunk a csopaortba?)
Szóval newm merek emberek elé kiállni, egy kiselőadás is nehezemre esett, vagy beszélni az osztályom előtt. Főleg olyan emberek közt akik nem megértőek. Egy nagyon kellemetlen élmény után… elkerültem pszihológushoz. “Alkalmazkodási zavar” és “szorongás” volt a diagnózis. Autogén tréninget tanultam, amit mai napig végzek, jógával és meditálással. De sajnos ezt sem érzem igazi gyógymódnak.
Úgy éreztem egyre érzékenyebb lettem. Az öngyilkosság sokszor a gondolataimban fogtott. Volt egy “vagdosós” időszakom is. Alvás előtt mindig eszembe jutnak a legszörnyűbb emlékek. Olyanokért érzek bűntudatot amiért talán nem is kellene. Akkor érzem jobban magam, ha alkoholt iszok… próbáltam ragasztót szívni is. De tudom csak rontok a helyzeten. Eddig homeopátiás nyugtató szedtem, nem vettem valami nagy hasznát.
Csaádi hátterem nem a legjobb. Apám alkoholista és cigizik, anyukámmal sokat veszekszik. Anyukám skizofréniábn szenved és női ágon nem volt ritka az ilyen megbetegedés.
Ennek köszönhetően én könnyen ideges tudok lenni. Képes vagyok ordibálni minden kisebb dologért, még a szüleimmel is. Könnyű frisztrálni. Nem is vagyunk olyan jó anyagi helyzetben, ráadásul itt a környékemen nincs sok lehetőség sem. Úgy érzem olykor elhagy a világ.
Talán a barátom és a barátaim társaságában érzem magam jól, mert elfeledtetik velem ezeket a dolgokat. De nekik nincs ingerem mesélni erről. Ahogy egyedül maradok, máris elemésztenek a gondok.
